A r�ka �s a sz�l�f�rt

Erd�lyi tanmese

– A r�ka h�res nyal�nk-fal�nk, nemcsak galamb- �s csirkes�ltre feni a fog�t, hanem m�g az �des sz�l�t is nagyon szereti. Egyszer egy ker�t�s mellett ballagott, �s �szrevette, hogy pomp�s, �rett sz�l�gerezdek cs�ngenek le r�la.

– Ah�! – sz�lt – �ppen j�kor j�ttem ide, mert nagyon �hes vagyok.

De amint a f�rt�kh�z akar ny�lni, l�tja, hogy igen magasan vannak. �gaskodott, kapaszkodott fel�j�k, mert nagyon cs�b�tot�t�k a sz�p f�rt�k, de hi�ba. Hasztalan volt minden �gaskod�s-ka�paszkod�s; hi�ba ugrott fel eg�szen a f�rt�kig, �s t�togott nagyo�kat, mert az utols� pillanatban mindig visszabukott. A sok hi�ba�val� er�lk�d�s felm�rges�tette a r�k�t, szidni kezdte a f�rt�ket, amelyek pedig �t nem b�ntott�k, �s d�h�sen ezt mondta:

– Nekem bizony nem kell ez a savany� sz�l�! K�nnyen le tudn�m szedni, de m�g �retlen, �s csak �sszeh�zza az ember sz�j�t. Ink�bb hazamegyek, �s valami j�t falatozok otthon.

Akik azonban ezt hallott�k, csak kinevett�k, mert a nyal�nk-fa�l�nk r�ka ez�ttal j�l megj�rta.

– A kom�nak savany� a sz�l� – mondott�k. – De ne higgyetek neki, mert �kelme nagy hazug.