A r�ka �s a sz�l�

Ezopusz mes�je

A r�ka aranyl� naps�t�sben szaladt kereszt�l a mez�n. Hegyes f�leivel fesz�lten figyelt. Beleszimatolt a leveg�be, hogy �rezhet�-e valamilyen vesz�ly. Mivel r�ka volt, minden embert ellens�gnek tekintett. A sz�l�t�k�k v�g�n�l meg�llt. T�bb ezer �sszevissza tekered� sz�l�vessz� fonta be a magas kar�kat, a vessz�kr�l pedig hatalmas, zamatos sz�l�f�rt�k l�gtak.

– Lopok egy kicsit, miel�tt a gazda ide�r – hat�rozta el mag�t. Fel�gaskodott �s megpr�b�lta el�rni a legk�zelebbi f�rt�t, de az t�l magasan volt. Fog�t vicsorgatva h�tr�lt, �s a leveg�be ugrott, de elv�tette. D�h�ben morogva ism�t nekiveselkedett. T�bb mint egy �r�n kereszt�l rohang�lt �s ugr�lt, de egyetlen sz�l�f�rt�t sem tudott el�rni.

V�g�l feladta �s elsompolygott.

– Tulajdonk�ppen nem is akartam azokat a f�rt�ket – mormogta. – �gyis savany�ak �s �ztelenek.