Miskolczi Gáspár is véleményezte a rókákat, ő valószínűleg nem kifejezetten szívlelte őket, ezt a következtetést az alábbiakból vontam le. ám...

Az egyik legkedveltebb mesealak a róka (Vulpesvulpes), amelynek elsősorban ravaszságáról született sok legenda. A rókáról összehordott sok mendemondának talán a fele sem igaz. Miskolczi Gáspár következőképpen vezeti be a róla szóló fejezetet: "A róka is az emberek előtt igen esméretes állat, mely főképp három nevezetes gonoszságokról jegyeztetik meg: mert igen ravasz, kegyetlen és nagy ételű. Gyűlölséges állat ez az ő ragadozásáért, utálatos az ő büdös vizelletiért, gyalázatos a maga életére való vigyázatlanságáért, midőn a mások életére incselkedik".

Ugyancsak Miskolczi Gáspárnál olvashatjuk a következőket:

Ha a kutyák üldözik a rókát:
"Az vévén eszébe, hogy már tovább nem szaladhat, az ő nagy lombos farkát meghugyozza és a közelben érdeklő agarakat azzal csapdossa arcul, mellynek büdösségét az ebek nem szenvedhetvén, elállanak róla."

A rókák halászatáról is ír:
"A vízparton járván, a halak után is csudálatosan incselkedik, az ő lombos farkát a vízbe nyújtja, melynek bojtos szőri közé az apróbb halacskák odaakadozván, hirtelen kirántja őket és megeszi."

Amikor a róka madarakra vadászik, holtnak tetteti magát, és amikor "reá mint meghólt dögre a madárkák felesen szállnak, azokat hirtelenséggel mind felfaldossa."

 Azt állítja, hogy a darazsak ellen úgy védekezik, hogy bebújik egy lyukba, a farkát kitartja, és "midőn a darázsok derekasan farka szőri közé ragaszkodnak, onnét kimenvén, vagy kőhöz vagy valami fához erősen hozzáveri a farkát, és így a darázsokat megbágyasztván onnét kirázza és megeszi".